---

Valkay Zoltán:

MEGJEGYZÉSEK ZENTA IMÁGÓ KÉPÉHEZ

- Tiszaparti építészeti- és városépítészeti problémák három felvonásban

Minden város a letisztult percepció által élő memória-közegnek vehető. Olyan életkeretnek, melynek sajátosságai, és egyedisége van. Lelke azoknak a városoknak van, melyek múlttal rendelkeznek. A felsoroltakból következik, hogy minden város igyekszik megőrizni jellegzetességeit, hangulatos utca- és városképét. Mindazokat a „városi látványokat", amelyek emlékezetünkbe vésődve, tudatalattinkban kirajzolják az adott város mentális képét.

Nem hiszem, hogy túlzottan újat mondok azzal, ha menten kijelentem, hogy Zenta város igazi képe a Tiszafelőli .

Az, amelyet az ember kelet felől jövet megpillanthat. A város ezzel a Tiszafelőli ünnepi oldalával néz a felkelő Nap felé s ezért szakrális: Imago Civitas Zyntha. Jegyezzük meg, hogy nem minden városnak adatott meg ez a különleges „földrajzi" kegy. Ezért rendkívül fontos, hogy ezen imágó-képet hogyan alakítjuk, hogyan formáljuk. A tájrefrén Tiszát átívelő híd, az emberléptékű rakpart s annak csodálatos gesztenyefasorának mélyzöld koronája fölött az égre rajzolódó monumentális városházával megkoronázott város-sziluett mind-mind olyan imágóképző elem, mely nagyon szép alapozó színt képez egy rétegeiben összetett és gazdag városkép kialakításhoz.

Nem beszélve arról az elhanyagolhatatlan tényezőről, hogy városunk élete lényegében itt kezdődött, az Aranyosnak nevezett gerendeken, melynek Zenta létét köszönheti, hisz zátonyként kiemelkedve a tengernyi Tiszából, az újból és újból origó pontja tudott lenni a Tiszapartján megtelepülőknek és megélhetést keresőknek.

És mindennek ellenére - talán teljesen tudatában sem vagyunk - a városkép nincs megfogalmazva. Félbehagyott, végig nem mondott városépítészeti mese ez a zentai tiszaparti vedüt, amelybe építészeti foghíjak, befejezetlen és szótagolt „építészeti mondatok", de még a városképbe semmiképpen nem illő gabonatároló silók is ott éktelenkednek; ki tudja miért?

Városunk tiszaparti látványát elődeink még az 1900-as évek elején a betonrakpart kialakításával és az új híd építésével előlegezték meg. Ezt folytatta az 1930-as évekből származó első városrendészeti elképzelés, mely szerint végig a Tiszaparton igényes (emeletes) reprezentatív architektúrát láttak elő, melyből - sajnos - vajmi kevés valósult meg. Talán az Amerika Szálló az egyetlen említésre méltó (esetünkben ez annyit jelent, hogy képeslapra való) építészeti alkotás. A többi többségében szocreál tömblakás...

Én most a zentai Tiszapart három égető problémájával - a tiszaparti silók, a volt Weiner-féle bútorgyár helyén épülő Mercator-dobozzal és a Tiszára vivő Szép utcával - foglalkozva megpróbálok rámutatni azokra a hely- és térformáló tényezőkre, vagy csak kiindulni azon helyi lehetőségekből, amelyeket fel- és megoldva, az immár eltűnő kisvárosi hangulat helyébe, a hely memóriáját tiszteletbetartó, kontextust teremtő épületeket emelve, úgy lehetnénk modernek, hogy közben hagynánk, hogy a még élni és hatni tudó múlt gazdagítón beleépüljön az éppen létrejövő architektúrába, ezáltal is színesítve azt.

Mert nem nagyszerűbb dolog egy olyan környezetben élni, mely lépten-nyomon meséket közöl, amelynél láthatni, és érezni korok szedimentációját, amelynél érezni az architektúra nagy drámáját?

- A tiszaparti silók esete az ex-hengermalommal

Az 1958-ban épített, - mily nagyon is örültek a zentaiak, hogy végre valahára valami épül a Tiszaparton - a fennen már emlegetett s elmarasztalt silókat városképépítő épületek közé egyáltalán nem sorolhatjuk. Sőt, búza átadáskor sokak bosszúságára valódi valónkra mutat rá „itt a Tiszaparton". Esetük meg- és feloldása szerintem funkcióváltást vagy bontást igényel. Maradjunk az elsőnél. Elképzelésem szerint a régi malmok, silók lakó és üzlet-, illetve vegyes funkciót kaphatnának. Ez technikailag is könnyen megoldható, s általa Zenta egy olyan látványossággal; úgynevezett „Siló-házakkal" gazdagodna, ami méltán vinné messze hírét, hírére nagyon is érzékeny városkánknak .

A régi, valamikori Heszler malmomnál pedig a még 1990-es évek elején felvetett ötletet tartom a legmegfelelőbbnek, amikor is ott egy 50 darab butikból álló kisebb kézműves-központot képzeltek el, remélve, hogy ezáltal is fellendülne városkánk idegenforgalma, hisz a kézműves-hagyományoknak egyre több helybeli követője akad. Ha a silókból kialakított új lakótoronyokra eddig nem is-, de áruházzá alakított régi ipari épületre mindenképpen volt már példa. Végül, azt sem tartanám elvetendőnek, ha a régi malmot kollégiummá alakítanánk...

- A legértékesebb tiszaparti telek esete a bolondmalommal, majd a Mercator-féle dobozarchitektúrával

Akartak itt már Járásbíróságot építeni (1910-es évek elején), aztán itt ált 30-40 évig a Weiner-féle bútorgyár. Játszótér is volt, s szánták idősek otthonának is, meg sportcsarnoknak is... de legtöbbször a tudatlanok nagy örömére förtelmes módon a bolondmalom pörgött itt...

Újabban pénzorientált „komoly" cégek érdeklődtek iránta... És mivel végül 99 évre azok kapták el, egy jókora semmitmondó doboz architektúrával rukkoltak elő, amely mondhatom, hogy még a kocka házaknál is rosszabb. Hisz a kockaház legalább a föld-, a súlyosság-, a stabilitás sugallatával bír, ellenben a doboz mindössze átmenetiséget, becsomagolást, semmi komolyat (azaz éppen komolytalant), tehát csak illúziót tükröz, tönkretéve ezzel helyt-állásunk rangját és értelmét, nem tisztelve közben a hely szellemiségét (nem hogy a szellemét), sutba dobva Zenta tiszaparti „homlokzatát".

Mert a példának okáért a 2009 augusztusától épülő Mercator-doboz

éppen olyan lesz, mint bárhol másutt, ahol megjelent ez a cég, „mert ők az imidzsre azért vigyáznak...", és nehezen elképzelhető bármiféle változtatás azon; teszem azt például, hogy a hely memóriája részt vegyen a létrejövő architektúra kialakításában...

Mint azt már az előbbiekben hangsúlyoztam, Zenta igazi arca a Tiszafelőli. Erre fordul a központ, s ezért is van az ilyen közel a Tiszához. S itt van legbecsesebb építészeti emlékünk; középkori templomunk maradványa is. Kár és botor itt, a hit templomának szakrális helyén a pénz templomát felépíteni (azt, hogy a pénz szakrális, azt mi már egyáltalán nem értjük), inkább valamilyen kulturális, vagy reprezentatív-edukatív funkciót kellet volna elképzelni e becses helyre, esetleg, az újabban hiányként megmutatkozó kollégiumot helyeztem volna ide. Vagy itt építettem volna fel az új Bolyai-féle tehetség-gondozó gimnáziumot, és inkább a kérdéses gimnázium helyén bővítettem volna tovább a már meglévő kollégiumot...

Valamikor a templomot az 1490-es években a várossá válás érdekében építették a középkori zentaiak, most a pénz-templomát építve vajon milyen reményeket táplálgatunk...?

Annyi bizonyos, hogy hála a Mercator óriási - városképbe végkép nem illő - idétlen tömegének, Zenta Tiszaparti látképének építészeti kialakítása végérvényesen elveszett. Ezt a betontömeget lehetetlen úgy, akár egy vidéki vendégeskedő körhintát holnapra elköltöztetni, ott fog majd az, bizony éktelenkedni és megszokásból kialakuló tunyaságunknak köszönhetően, meghiszem egy-két év múlva még berzenkedésünket is elfelejtjük, nemhogy Zenta fenséges Tiszaparti képének lehetséges imaginációjára emlékeznénk... 

- A Szép utca esete az idő-malmával

Hajdanán a Szép utca (szerbül Zlatna Greda, a tkp. Aranyos gerendek) Zenta első parkosított utcája volt, és szebbnél szebb polgárházak sorakoztak benne. Manapság a Szép utca, utca-jellegét elvesztő foghíjas mementó, ahol az új beavatkozásoknak inkább új értékeket kellene teremteniük, ugyanis úgy tűnik, hogy a régi utcakép megmentésével elkéstünk.

A Szép utca szelleme a tarkaság, egy meghatározott ritmusú téma variációja. Ennek megfelelő hozzáállás szükséges, amikor a környezetével dialógust folytató városi ház megfogalmazásába kezdünk, ahol az arányok emberközeliek, a jel, a dísz pedig megkülönböztet. E felfogás úgy az urbánus morfológiát, mind a sziluettet magába foglalja.

De nézzük mit is lehetne itt csinálni? Először is régi térképeken megvizsgálni az utca mátrix-át, melyből képet kapnánk a telekbeépítés módjairól, a beépítés sűrűségéről, a telekformáról stb. Azután láthatóvá válna az utca, mint irányított és zárt tér homlokzati struktúrája, az elevációk nagyságrendje, felépítése és ritmusa. A vizsgálódás kimutatná továbbá azt is, hogy milyen továbbfejlesztett javaslatok jöhetnének szóba.

A fentieket kivizsgálása után elmondható, hogy a Szép utca valaha rendezett utcavonalra épített polgárházak térfal-sora volt, teljes utcavonal beépítéssel. Ennek szellemének megőrzése a következő elgondolás szerint juthatna kifejezésre:

-        beépített, regulációt tisztelő utcakép kialakítása, a még jó állapotban lévő épületek meghagyásával.

-        A hiányzó telkekre ritmust követve egy kifejlesztett legfeljebb földszint-emelet-padlásteres kontextust tisztelő épületek (a földszinten üzletek, irodák, szolgáltatások) tervezésére fölkérni több építészt, akik ötletrajzokat készíthetnének a témára.

-        Egyeztetésre összehívni őket, az utcakép kialakítás végett. Az utcakép így többrétegűvé és többjelentőségűvé válna, hisz több alkotó keze munkája venne részt kialakításában.

Az így kialakított utcakép részben új lenne, de mivel nem feltétlen akarna újnak látszani, őrizné a városépítés pozitív, még élni tudó hagyományait, nem bontva meg Zenta urbánus központját disszonáns tömbépületekkel és oda nem illő sportpályákkal.

Zenta kisváros. Ezért szükségtelen bárminemű nagyravágyó terveket szőni. Inkább gondos „foltozással" szukcesszíven cseréljük épületállományát, meghagyva mindazt, ami az idő folyamán kikristályosodott, és értéknek bizonyult. De hát miért is beszélek, hisz mi nem foglalkoztunk kontextusban való tervezéssel! Patina, pedig csak abból ered. A fenntartott folyamatosságból.

---

Oldal: Valkay Zoltán: MEGJEGYZÉSEK ZENTA IMÁGÓ KÉPÉHEZ
EUGEN - © 2008 - 2024 - eugen.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat