Ahogyan szavaztál...
(a 2004 december 5-i népszavazásról)
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Úgy mondjanak neked IGEN-t, avagy NEM-et!
Úgy nyújtsanak feléd majd segítõ kezet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Úgy mentsenek ki a lángban álló házból!
Úgy húzzanak ki a vad, dühöngõ árból!
Éhhalál küszöbén úgy kapj majd kenyeret!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Éppolyan hû legyen hozzád feleséged!
Fiad tiszteljen, vagy tagadjon meg téged!
Aszerint áldják, vagy átkozzák majd neved,
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Hogyha IGEN-t mondtál, az Úr legyen veled!
Hogyha NEM-et, Õ se bocsásson meg neked!
Ne lásd meg a Mennyet, Pokolban a helyed!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Mert ki elfeledi, megtagadja népét,
Aki elveszejti vér szerint testvérét,
Nincsen rongyabb annál! Mentsége nem lehet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
***
Eképpen szólt versem Nagypéntek napjáig,
Krisztus Urunk véres, nagy áldozataig.
De mert a keresztfán Õ is megbocsátott,
Én sem mondok népem fiaira átkot.
Ostobaság szülte rút gonosztettedet
A Végítéletkor bocsássák meg neked!
De míg e Földön élsz - csak, hogy el ne feledd -,
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
(kiegészítve 2005. Húsvétján)
Szerzõ: Kotzián Rudolf
|
Ugyanaz...
Ugyanazok kormányoznak, mint régen.
Ciklikusan - hol nyíltan, hol háttérben.
Hiába választunk más vezetõket,
"Föld alatti" hálózatuk erõsebb!
Ugyanazok rabolják az országot,
Kik a TSZ-be hajtatták jószágod!
Mindened beadatták a közösbe.
Hogy most egymás közt osszák szét röhögve.
Ugyanazok osztanak igazságot,
Akik elkövették a sok gazságot!
S "gyûlölködsz", ha ezt szemükre olvasod!
Hírnév rontásért a börtönt te kapod!
Ugyanazok, kik tegnap beszerveztek,
Hõsi tettként ma viszont lelepleznek!
S hiszed, vagy nem, kik halálra ítélték,
Ünneplik az egykor gyûlölt Nagy Imrét!
Ugyanõk cenzúrázzák a híreket!
Õk keltik antiszemita híredet!
Próbát csak az õ értékrendjük áll ki!
Minden más csak klerikális, vagy
S ha meghallod utódaik szövegét,
Úgy érzed, hogy nem is múlt el Ötven év!
Ugyanaz, csak néhány szót kicseréltek,
Megfelelve a korkövetelménynek.
Ugyanúgy gyûlölködnek és csaholnak,
Ugyanolyan rágalmakat koholnak
Olyan, mint a Kádár-korban, nem igez?
Nem, nem olyan - egy az egyben ugyanaz!
Szerzõ: Kotzián Rudolf
|
Senki földje
Magyarország elköltözött a határon túlra.
Ez itt most a senki földje - az is jól feldúlva!
Arctalan és tudattalan rabszolga nép lakja,
Aki még a véleményét is parancsba kapja.
Engedi, hogy zsarnokai döntsenek helyette,
Csak a végén megdicsérjék: "Felelõsen" tette,
Amikor a szemétdombját a végsõkig védte,
S nem adott egy morzsát sem - bár senki nem is kérte.
Kinevelték negyven év alatt "hû" vezetõi.
Kimostak agyából mindent, ami szent.
mi õsi, Ami önbecsülést adhat a magyarnak
S engedelmes rabszolga lett, tökéletes gyarmat.
Magyarország Erdélyben van, meg a Felvidéken,
Odalenn a Vajdaságban, Kárpátok tövében.
Ez itt most a senki földje, akárki prédája.
Hiénák és sakálok vad serege prédálja.
S hogyha néha egy-egy morzsát a nép közé löknek,
"Azt védeni minden áron!" erre ösztönöznek, S
fenyegetik, riogatják: jaj, csak ne gondolja,
Hogy az egész járna neki, nem pedig a morzsa!
Emberek! Ki tud így élni? Talán csak az állat.
Ha van egy kis ól, kis étel, akármit csinálhat:
Szidhatja, megalázhatja, verheti a `gazda.
Még a saját megkopasztását is megszavazza.
Magyarország elrejtezett - elûzte a szégyen.
Másfélmilliónyi magyar õrzi a szívében
Itthon, s vagy háromszor annyi szerte a világban,
Akik hiszünk Magyarország feltámadásában.
Mint elbukott szabadságharc után a betyárok,
Akik inkább választották lakhelyül a lápot,
Sem mint, hogy beálljanak a szolgáknak sorába,
Várunk mindannyian egy nagy új honfoglalásra!
Mert ez most a senki földje, de nem lesz így mindig!
Sok jó magyar elõbb-utóbb összegyûlik mind itt, Isten
törvényei szerint rendet teremt végre,
S Magyarország visszatér a Kárpát-medencébe!
Szerzõ: Kotzián Rudolf
|
