Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg monoszacharid cukrot tartalmaz. 22 féle makro-, és mikroelem található benne. Elsősorban C és B vitamin, folsav és nikotinsav a leglényegesebb vitamintartalma. Magas az enzimtartalma is, és ez okozza a jelentős antibiotikus sajátosságát. A lépes mézben lévő viasz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén.
A méz jótékony tulajdonságai:
A méz 11 féle vitamint (C, B, H, P), körülbelül 30-féle ásványi anyagot, 19 féle aminosavat meg enzimet tartalmaz. Ezért:
- fokozza a teljesítőképességet, gyorsan ad energiát
- javítja a szervezet oxigénellátottságát
- a cukorral szemben hamarabb felszívódik, így nem terheli meg a hasnyálmirigyet
- javítja az étvágyat
- segít a fáradtság leküzdésében
- sebet, torkot fertőtlenít
- méregtelenítő hatással bír, antioxidáns
- kedvezően hat az izmokra, jó a szívnek
A méz legjelentősebb felhasználási köre:
- megfázás, rekedtség
- szívbetegségek (szívgyengeség)
- gyomorhurut
- légcsőhurut
- hormonális alulműködés - pl: pajzsmirigy alulműködés
- sebek kezelése
- haj és bőr szépítése (kozmetikumok vagy masszázs formájában)
A méz fogyasztása ajánlott:
- 1 évnél idősebb gyerekeknek
- időseknek, betegeknek
- sportolóknak, fizikai munkát végzőknek
- ülőmunkát végzőknek
Napi fogyasztása fejti ki igazán a szervezetre történő immunerősítő hatását, azonban betegségek esetén mindenképp tanácsos mézet enni. - Kivétel:
A méz evése ellenjavallt:
- 1 éves kor alatt
- cukorbetegségnél
- hormonális túlműködésnél (pl: pajzsmirigy túlműködés, agyalapi mirigy túlműködés)