Moj grad/ Az én városom

Urbán Gábor

Stilust Teremtő Ikonok

Pallavicini Zita nem szereti ha őrgrófnőnek szóllitják. Az eminens vendég nemrég arra szánta el magát , hogy ellátogasson hozzánk, Juhász Vince öltözéktervező révén Zentára is, hogy betekintést nyerjen a határon túli magyarok sorsába, mindennapjaiba , életünkbe, szokásainkba. Olyan személyiség ő, aki valóban, igen sokat tesz a kultúráért Magyarországon mert valójában ő maga a stilus. Pallavichini Zita egy bizonyos stilusnak a megtestesitője , hordozója.

A közönség izelitőt , betekintést kapott abba, hogy ő ( vendégeivel, Baróti Évával és Baróti Györgyivel karöltve), a sokszinű, sokoldalú ember hogyan képviseli Magyarországon a stilust és mit tart egyáltalán annak és, hogy mindez hogy függ össze a multikulturalizmus fogalmával, arra mindnyájan készségesen álltak mikrofonom elé.

 Már a beszélgetés elején, Juhász Vince leszögezte azt, hogy maga az előadás nem arról szólt, van egy konferanszié, aki vezeti majd a műsort sem arról, (ahogy rájöttek abban a pár napban), hogy valaki monológot olvasson fel, hanem sokkal inkább egy párbeszédet szerettek volna kialakitani a közönséggel és ez sikerült is nekik.

Ez a párbeszéd volt jellemző Vince által létrehozott, tótfalusi művészeti táborra is.

Ez év januárjában volt egy gondoltat,-mondja, hogy legyen egy olyan kommunikáció a művészek, művészet között, amely felöleli az egész földgolyót és Zitának köszönöm, hogy segitett ebben mert nélküle nem jött volna mindez létre sem a Wagner tótfalusi Alapitvány nélkül. Ez egy párbeszédnek készült a művészek között, mind alkotásban mind gondolatban, mind szóban, meg a Boyai zentai gimnázium művészet szakos diákjai is ott vannak nálunk,- alkotnak. Próbáltunk valami fantasztikus dolgot összehozni ami, talán még itt, ezen a vidéken nem volt ilyen formában.

(Foto:Juhasz Vince)

De az örgrófnő sem maradhatott ki ebből a szervezésből.

 Remélhetőleg ez hagyománnyá fog alakulni a jövőben. Már most van öt nemzetközi művészünk, akik majd itt hagyják nyomaikat , ennek olyan európai mivoltja van, éppen azért, mert több elszármazott művészünk is van, mint pl. Almási Gábor, de ezek után az emberek ezt a helyet vegyék egy alap alkotó műhelynek hogy legyen presztizs ide jönni, hogy legyen hagyományteremtő feelingje.

(Foto: Juhasz Vince)

A tótfalusi alkotótáborban 18-an vagyunk. Segitjük egymást, van közöttünk angol szobrász, japán festőművész, orosz divattervező, svájci szobrász, itt élő művészek, magyarok és szerbek , kazah lány. Számunkra ez egy misszió, ez az első találkozás a vajdaságiakkal és már látjuk, hogy annyira jó a táptalaj, hogy a jövőt nézve is hasonló szervezésekkel fogunk szolgálni. .Jó érzés csinálni, emberekkel találkozni és adni. Mert a művészetet nem magunknak csináljuk, hanem a közönségnek. Ezek az alkotások itt maradnak, ezen a területen és csak gyűlni fognak a következő évek folyamán. Nagy gyűjteménnyé fog alakulni ami nemcsak képek, festmények hanem könyvek és filmek formájában is éppen a Palicsi Filmfesztivállal kapcsolatban.

Mi volt az alapötlet?

Kommunikáció,-párbeszéd szóban, gondolatban, intuicióban és az itteni Boyai gimnáziummal karöltve sikerült elérni azt, hogy az ő diákjai is ott legyenek ebben az alkotótáborban, ahol tudnak tanulni, adni és kapni. Fogékonyak élvezik azt, amit csinálnak.

A Wagner alapitványnak pedig célja, hogy a magyarul tanuló tehetségeket iskoláztassa, segitse.

Honnan ered a Wagner -név?

Tótfalunak alapitója Tóth József, felesége leánykori neve Wagner volt. Amikor elhaláloztak, vagyonuknak nagy része arra lett forditva, hogy a szegény gyerekeket iskoláztassák, minthogy nekik nem volt saját gyerekük.

Pallavicini Zita bejárta már a világot, most itt van Vajdaságban. Mondjon pár gondoltatot arról, mennyire jelentett fáradságot ide eljönni, hogyan kapcsolódnak össze a művészeti ágak és mi adja a stilust, ki az ikon?

Amióta megérkeztem, szó sincs arról, hogy fáradság, vagy vettem a fáradságot azzal, hogy körbejárom a különböző, főleg magyar nyelvű településeket , hanem ez nekem egy fantasztikus öröm, minthogy először járok itt, Vajdaságban. Bejártam Székelyföldet, Felvidéket,voltam már mindenhol. Az anyanyelvem cseh . A magyar nyelvet 11 éves koromban tanultam meg. Az Állami Balettintézetet végeztem el , ami szintén egy művészethez tartozik, egy művészeti ág, amely összekapcsolódik akár a képzőművészettel, akár a zenével, pl.Csontváry Kosztka Tivadar Cédrus cimű festménye is kapcsolódik mind-ehhez, éppen erről akarok beszélni, hogy Vince egy olyan művészeti tábort hozott létre, hogy a művészetek hogy karolják egymást...film, irodalom, festészet , zene , balett és ezek mind inspirálják egymást. Innen jöttek a stilust teremtő ikonok..és a divat is. A lényeg az, hogy én ilyen kedves, szeretetteljes fogadtatásban igen ritkán részesültem, mert Budapesten mindenki már önmagába van fordulva , alig mosolyognak az emberek, itt meg mindenki csak mosolyog annak ellenére, hogy az utóbbi időben elég sok megpróbáltatáson mentek itt az emberek keresztül. Ennek ellenére egy olyan hangulatban, fogadtatásban , közvetlen emberi kapcsolat teremtő erőben van részem, hogy ezt nagyon szépen köszönöm és Vincének is, hogy meghivott és lehetőséget kaptam arra, hogy én legyek az aki körbeutazza ezt a vidéket. Nekem ez nem fáradság, hanem öröm.

Baróti Éva, egyik legjobb dokumentumfilm rendező. Olyan nevekkel csinált fantasztikus portréfilmeket mint Szabó István, Jancsó Miklós, Makk Károly és a számos Hollywood-i történetek  világsztárokkal !

Baróti Györgyi pedig kortárs magyar költő, irónő, kiállitás rendező . Mindkettő úgyszintén meghivottként volt jelen a Stilust Teremtő Ikonok beszélgető, ismeretterjesztő műsoron.

Hallva verseiteket, több érintkezési pontot fedeztem fel bennük. Mennyire tudtok együtt alkotni?

Juhász Vince: Ezek a versek annyira egyhangon pendülnek, hogy igy, egy fantasztikus egyveleget képeznek.

El kell mondanom azt, hogy amikor egy kis nyugalom van, akkor tudunk mindketten, Györgyivel együtt alkotni, mert az időnk nagy részében „terrorizálnak" vendégeim, noha imádom őket mindenféleképp.

De én nem csak versirással foglalatoskodom-mondja Györgyi, hanem forgatókönyv irással is . Ez minden filmnek az alapja. Ha a háttérben ott vannak a jó szinészek, az operatőrök meg a rendező, akkor mindennek zálogaként sikeres filmet tudunk forgatni.

 Na és a Hollywood-i sztárok, a filmek közül kik vagy mik tartoznak ikonok közé vagy váltak azzá az idők folyamán?

Pallavicini Zita: Beszélhetnék Audrey Hapburnről vagy Merilin Monroe-ról, akik szintén stilust teremtő ikonokká váltak, de engem a közönség is inspirál arra, hogy mire tudok reflektálni, mit gondol minderről a közönség . Egy párbeszéd szokott kialakulni ezekből a beszélgetésekből, és nagyon sokan emlitenek olyan élményeket, melyek megváltoztatták mondjuk egy-egy személy életét. Pl. Egy újvidéki bácsi mondta el, hogy neki a My Fair Lady mekkora élményt jelentett abban az időben, amikor azt bemutatták a mozikban. A legnagyobb probléma az, hogy a mozi kezd kihalni. Mindenki a televizió előtt köt ki igy a mozi mint műfaj , egy kicsit hátrább került. Ezt szeretnénk egy kicsit visszahozni, mert a stilust teremtő ikonok is tulajdonképpen a vásznon keresztül jelentek meg, tehát a média és vászon adta pl. Marlene Dietrich-et, Greta Garbo-t, Ava Gardner-t vagy Karády Katalin-t is. Egész éjszakán át csavarták úgy a hajukat a nők, hogy másnapra meglegyen az a frizura, amit a szeretett diva hord, vagy a Garbó-ruha, stb.. nem csak hollywood-i sztárokra kell gondolni, voltak hazaiak is szépszám.

Az irodalom terén pl. Latinovics Zoltán, Szinbád-ja. Nagyon ritka az, amikor egy jó regényből megtudnak csinálni egy jó filmet, adni hozzá egy karakterszinészt, és visszaadni azt a hangulatot. A Szinbádnál ez sikerült.

 A mai világban a média kezd stilusokat, ikonokat teremteni , Magyarországon ún.celeb-eket, VIP-eket. Ma már mindenki celeb, mindenki VIP, mindenki sztár. Hogy is fél el ennyi celeb egyszerre egy helyen..pl. Budapesten? Kit tekinthetünk celebnek és kit nem?

Pallavicini Zita: Ezt első sorban a bulvársajtó teremti, annak a terméke. Hogy kit nem lehet tekinteni celebnek, pláne stilust teremtő ikonnak? Pl. Bajor Imrét, Hernédi Juditot, de, gondolom, Dobó Kata sem a megfelelő képviselője az ikon-fogalomnak.

Visszarepülve az időben, viszont Tolnay Klári, Dajka Margit, ők sztárok és ikonok is voltak egyszerre, de folytatom tovább a sort..Szeleczki Zita, Perczel Zita. Az előbb megemlitettem a Hollywood-i divákat, de ugyanakkor Jackie Kennedy vagy Coco Chanel vagy Jean Paul Gautier is ikonná avanzsálódott az évek folyamán. Ott vannak a régi fekete fehér filmek pl. A Hippolit a lakáj vagy a Meseautó. Mostanság megcsinálták mindkettőt, új , XXI.századi köntösben, de összehasonlithatatlan a kettő, az akkori szereplők, az akkori stilus. Az emberek ma is szivesebben nézik meg azokat a filmeket mint az újrakreáltakat. Ugyanigy a zene is teremt ikonokat pl. a Doors, Jim Morrison, Sex Pistols, vagy a nemrég  elhunyt Michael Jackson is azzá vált.

 Nagyon fontos az ember, vagy egy adott sztár karizmája. Mennyire fogja meg a vele szemben ülőt. Baróti Éva több világsztárral készitett interjút. Kiragadva egyet kettőt , meséljen élményeiről!

Russel Crowe-val kapcsolatban felmerült és kialakult egy kép, hogy mennyire, erős, hogy nekimegy a falnak, igazi gladiátor, mint a filmjében. Készitettem hat éve vele egy interjút. Pontosan olyan, mint amilyennek leirják a lapok. Velem is összeveszett öt perc alatt mert nem tetszett neki valami vélemény.

Művészeti kérdésemnek az volt a tárgya, hogy az európai vagy amerikai film a fontosabb. Én az európait helyeztem egy kicsit előtérbe, amire ő besokallt. Kikérte magának. Akárhogy is alakult ki a vita közöttünk, nekem ez is egy pozitiv élményt jelentett. Mellesleg tényleg van egy óriási különbség az amerikai és európai filmproduktumok között. Egyébként fantasztikus vonzása van az illető úrnak.

 Mikor lesz ikon valaki_? Mert valószinűleg valamiért nagyon különleges vagy nagyon különlegesen tud és az különböző formákban kijön: egyik rendez, a másik szinész, stb. Érdemes odafigyelni a gondolataikra.

Pallavicini Zita:Visszatérve Russel Crowe-ra és a kialakult vitára. Az amerikai filmesek kezdenek egyre jobban kifogyni az ötletekből, igy többször európai mintára próbálnak „koppintani" dogokat. Ott már a digitális dolgoktól kezdve minden van. Ezek az ikonok mint az Audrey Hapburn vagy ha beszélünk Ingmar Bergmanról vagy Liv Ulman, aki egy fantasztikus szinésznő. Annak a szinésznőnek az arcrezdüléséből hat fajta érzést ki tudott venni az ember mindenféle digitális , retus nélkül. A kosztűmös filmek már egy más kategória. A mai szinésznők közé sorolhatnánk a Christine Scott Thomas-t, aki az Angol beteg cimű filmben volt főszereplő ill. Kate Blanche, aki az Erzsébet Királynőben jeleskedett, mindkettő zseniális szinésznő de a digitális technika nem old meg semmit. A mai fiatalság a Batman-en meg Superman-en és az ehhez hasonlókon szocializálódik, ennek az értékét nemigazán látom csak a veszélyét. A veszélyét ott látom, hogy a saját fiam néz egy filmet, az a cime : Yamagasi, ott a fiatalok felmásznak a falon, leugranak ugyanúgy mint a Pokemon, mindenre képesek..és a fiatalok tényleg azt hiszik, vagy elhiszik, hogy ezt ők is meg tudják csinálni. Ez már gyakorlatilag agymosásként működik, hogy a gyerek is leugorhat pókemberként a tizedik emeletről. Ez sajnos meg is történt már. A gyerek átveszi a filmbéli karaktert,a filmbéli szerepet. EZEK NEM IKONOK HANEM GYILKOS FILMEK. A virtuális világnak az agyszüleménye.

 Egyre jobban visszajönnek képileg is az ikonok: Anita Ekberg egy szex-szimbólum volt ugyanúgy mint Marilyn Monroe de ugyanigy Alain Delon, aki gyakorlatilag mindig önmagát adta, nagyon jellemzőek voltak a karakterei, nem úgy mint pl. John Travolta, aki a diszkóélet, a Szombat Esti Láz-ban, a Grease-ben milyen csodásat alakitott,stb..aztán meg a Tarantino ponyvaregényben eljátszik egy teljesen más karaktert .

Baróti Éva: Éppen az emlitett karakterek kapcsán emlithetem azt, amikor egy sztárinterjút csináltam Leonardo Di Caprioval Londonban. Rettenetesen untam az interjút, ő is,.. untuk egymást úgy ahogy van. Nem is volt sok mondanivalója, viszont mellette ült egy úriember , akinek be nem állt a szája Nem is kellett, hogy kérdezek tőle egy mondatot sem. Őt úgy hivták, hogy Martin Scorsese, aki egy fantasztikus rendező és csak beszélt és beszélt. Mellette a diCaprio ült. Már azon felháborodtam, hogy a baseball sapka forditva állt a fején, majdnem hogy strandruhában jött el az öt csillagos Dorchester Hotelbe és mindez mellett rágógumizott. Ez volt az a „nagy szinész", akinek ugyan vannak jó filmjei , melyekben fantasztikusat alakitott, de nekem emberileg egy borzasztó nagy csalódás volt. Vannak szinészek, akik rendezői utasitásra tudnak csak dolgozni. Viszont emberileg nem volt megrendezve az ember. Elszürkült az egész történet, nem volt ott, ezen z interjún.. Ez a fotogenitásnak is egyik lényege, hogy vannak emberek, akik olyan gyönyörűen néznek ki az életben, és érdekes módon képben nem annyira. Meg vannak emberek, akik nem néznek ki jól az életben viszont a képi világban sokkal többet adnak vissza.

Ezzel kapcsolatban is van egy történetem. Egyik barátom, egy ma ismert szupermodellért repült ki Bécsbe. Kereste sokáig. Visszajött, mondván nem találja. (Cindy Crawfordról volt szó egyébként.) Azt mondta, hogy amikor ott volt, csak egy takaritónő jött ki. Majd egyik sminkes ismerőse mondta, hogy azt a takaritónőt kellett volna elhoznod. Tehát sminktelenül másképpen néznek ki az emberek. Van viszont olyan ember is, aki mindenben jó, képben is, sminkben is , mimikában is.

 Én még egy témát szeretnék felhozni, mégpedig azt, hogy fiatal huszonéves lányok botoxolják magukat...

 Pallavicini Zita: Sajnos ez a mai világ trendje. Ezt a dolgot a négy nap alatt egyszer sem elitettem, amikor a lányok elkezdik felfújatni a szájukat, s mindenféle mérgeket magukba eresztenek. Azon gondolkodtam, hogy a botox nem volt harminc évvel ez előtt. Én lassan 39  éves leszek, semmi kedvem kipróbálni.

Ha ezt valaki már 18 évesen elkezdi , hogy fog az arca kinézni negyven évesen? Semmiféle garancia nincs arra, hogy nem esik szét mint Michael Jackson vagy hasonlóan fog kinézni mint pl. Mickey Rourke.

Juhász Vince: Nincs annál rosszabb mint aki az arcát „vesziti el". Pl. van egy magyar hölgy, kint él Párizsban, filmet forgatott a botoxolásról. Gyakorlatilag már-már úgy kezd kinézni ez az egész dolog, hogy kiugrunk az ebédszületben egy órácskára, felfújatjuk valamelyik testrés(z)ünket, utána még van egy negyed óránk bekapni valami gyors kaját. Ez a botoxolás a férfiaknál is egyre gyakoribb jelenség. Az illető hölgy megszóllaltatott filmjében egy managert, aki két hét szabadságot kapott cégétől. Ez idő alatt úgymond „top"-ra rakta magát botox által, hogy fittebben nézzen ki,majd elrepült Mallorca-ra nyaralni.

Szerintem kell vállalni azt, ha az ember öregszik. A mulandóság benne van a történetben, és az, hogy én most fiatal vagyok, arra ugyanúgy fel kell készülnöm valamikor majd hogy öregedni fogok, hogy akarom ezeket a ráncokat az arcomon, mert ha a tükörbe nézek, akkor nem egy fölfújható műanyagbabát akarok visszalátni, hanem saját önön magamat.

Celebgyártás zajlik ma, Magyarországon. Vannak a mondvacsinált ikonok, mindenki azokra akar hasonlitani, leszivatom, felfújatom...stb...Az igazi értéket teremtő ikonok helyett a felfújt emberek vannak, ezekhez próbál mindenki hasonlitani, mely egy teljes tévút.

Pallavicini Zita: Van egy fantasztikus szinésznő, Goldie Hown, van egy filmje, az Elvált nők klubbja, (filmbéli kolléganőjeivel Bette Midler-rel, Diane Keaton-nal), amelyben ragaszkodik a fiatalsághoz, hogy egy szinésznő nem tudja elfogadni azt, hogy öregszik, ezért ragaszkodik a fiatalságához. Elmegy plasztikai sebészéhez, hatvan-hatodszorra fújatja fel a száját és nagyon viccesen odaszól neki a plasztikai sebész :" Hölgyem ! Ha maga megint felfújatja a száját, akkor Ön a szájával fog kacsintani, nem baj ?"..ez már a paródiája ennek az egésznek, de körülbelül itt van az igazság.

Én még most is azt mondom, hogy akik valamit is letettek az asztalra, azok Meril Streep,Glen Close, de Coco Chanell-től egészen a végtelenségig lehet keresgélni képviselőket, ahol karizma volt. Ez nélkül mindenki odáig fújathatja fel magát, ameddig szét nem pukkad, ha nincs karizmája, akkor teljesen mindegy, mert a karizma a belülről jön, és az a tehetség. A tehetséget nem lehet felfújni, tehetségesnek lenni kell, az egy adottság. Azt nem lehet pótolni plasztikai műtétekkel.

Juhász Vince: Van egy magateremtett ikon , aki sajnálatos módon nem tudott most eljönni, itt lenni. Őt úgy hivják, hogy Karafiáth Orsolya. Tehetséges kortárs irónő, mindennap más -más festett extrém parókákban jelenik meg a nagyvilág előtt, de neki, érdekesmód, jól állnak ezek a meghökkentő dolgok. Ő saját maga teremtete meg saját magát stilusban.

Pallavicini Zita: Visszatérve Karády Katalinra meg arra, ki kit néz példakápnek. Az ő élete , kinézete annyira ikonná vált, hogy alakját Nagykálóczi Eszter is eljátszotta.

Abban az időben rengeteg jó  és szép szinésznők voltak, a már emlitett Tolnay Klári, Dajka Margit de Töröcsik Mari, Domján Edit, Ruttkai Éva is közéjük tartozik. Ugyanigy emlithetem Kerecsényi Mariann nevét is, aki, noha kevés filmben játszott ahhoz képest, hogy milyen gyönyörű volt, de kortársaihoz hasonlóan ő is Amerikába ment, politikai menedékjogot kapott.

 Stilust teremthetnek még maguk a filmek. Pl. Kusturica filmjei. Nem biztos, hogy maga a személy, hanem az az életforma, amit közvetit, az egész ahogy áramlik, ahogy és amit üzen, az maga a stilus. S visszatérve Latinovicsra meg a velőscsont evésre, a Szinbádra..stb..tehát nemcsak az életszeretete nemcsak az ösztön a fontos hanem az is, mit akarunk üzenni vele.

Pallavicini Zita: A mai világban csak horrorfilmeket láthatunk ahol kizárólag csak öldökölnek, gyilkolnak, kegyetlenkednek.

Már már unalmassá vált a dolog, mert az ember tudja, mi fog következni a következő jelenetben. A brutalitás került előtérbe és nem a filmnek az izgalmas része.

Ez mellett emlithetem pl. Alfred Hitchcock filmjeit, akár a Madarak-at, akár a Psycho-t, ott nem voltak annyira véresen megmutatva a dolgok de ott, ahogy fokozta a feszültséget és zsenialitásának köszönve, minden filmjébe egy picit belelopta magát egy másodperc snittre

akár egy szivarral akár más formában. A Hitchcock-i filmekben is voltak zseniális szinészek, mint pl. Kim Novak.

 Jó, hogy van a palicsi Filmfesztivál, oda majd be fogunk kapcsolódni a későbbiek folyamán, mert úgy látjuk hogy az emberek, mind az idősebb mind a fiatalabb generációk nagyon tudják , nagyon akarják, nagyon látják , hogy ez a kultúrális élet még jobban felpezsdüljön itt is.

 Hogy tud az ember egy ikonnal azonosulni?

Pallavicini Zita: Ha beszélgetlehünk a divatról akkor azt lehet mondani, hogy Marlene Dietrich behozta azt, hogy végre egy nő egy szmokingot vagy nadrágot is fel tud venni de azt úgy ahogy Dietrich hordta és viselkedett egyedi volt. Kérdés az, hogy van-e valaki, aki nyiltan felvállalja, hogy van egy olyan ikon, akinek  a követője, vagy vele azonosulni akar, vagy tud?

Persze nem is gondoljuk, hogy azzá vállunk, hanem csak egyszer megtörténik. Valaminek a hullámára ráállunk és hipp-hopp azzá válunk.

De térjük rá Michael Jacksonra egy kicsit. Fantasztikusat alkotott a maga nemében. Volt egy pszichés problémája pontosan az, hogy próbált egy fehér emberhez hasonlitani. Addig és addig fehéritette magát, minthogy Elizabeth Taylor volt a példaképe , hogy abba belehalt. Nem is lehet ezt tovább ragozni, teljesen azonosulni akart mással, ő a nyolcvanas években a maga nemében egy fantasztikusat alkotott de gyakorlatilag ő mint egy ikon megpróbált egy másik ikon lenni. Ez már egy duplacsavar volt nála. Ő lehetett volna úgyis nagyon jó , hogy nem műteti meg fehériti ki magát. Elveszett és beleveszett abba, ahogy ki akart nézni. Mindez mellett egy tehetséges ember volt, különleges kisugárzással karöltve. Sokan voltak, akik az utóbbi időben kihasználták. A saját pénzén műtetett meg gyerekeket, segitett rákos gyerekeknek, stb.. Hogy a halála után kiáll valaki, aki az előtt őt gyakorlatilag bemocskolta, minthogy pedofiliával is vádolták, végül kiderült az, hogy a gyerek szülei ösztönzésére tette a vallomást, ennél undoritóbb dolog azt hiszem nincs. Az első szög talán ez volt a koporsóján.

 Ezért nem szabad az emberek felett itélkeznünk. Ez a jog egyedül a jó Istennek van, és nem lehet tudni mi az igazi igazság és az igazi indittatás.

 Pallavicini Zita: Ez legyen a motivum a stilus teremtésben és ikonná válásban is, hogy mindenkinek meg kell adni a sanszot mint művészetileg, mint emberileg kibontakozni , és elfogadni a másikat olyannak amilyen. Mindenkinek van hibája, nem szabad itélkezni mert felettünk is fognak egyszer.

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat