Moj grad/Az én városom

Urbán Gábor:

A féltő gondoskodás, amit szeretetnek is neveznek

Beszélgetés az adai Pothorcki méhészházaspárral

Pothorcki János és kedves felesége, Erzsébet méhészek mondatait hallva arra a meggyőződésre jutunk, hogy a méhészkedés nem is mesterség, hanem egy olyan passzió, amely örök időkre rabul ejti a művelőjét. Ők már jó régen eljegyezték magukat a kaptárok világával, kedvtelésből, és azóta nem tudnak szabadulni a varázsától. Pedig adai aszfalton nőttek fel,  ahol fiatal korukban legfeljebb a park virágágyásai környékén találkozhattak a gyűjtögető méhecskékkel.

November utolsó napján , az adai I.Helyi közösség termében rendhagyó méhészeti kiállitást tartottak, ami mindinkább minőségi volt a különböző termékek sokadalmát alapul véve, sem mint mennyiségi, az odalátogatók részéről.

A kivülálló odalátogató vajmi keveset érthet meg a méhészetből, márcsak azért is, mert minden hobbi vagy professzionális termelőnek van egy egyedi stilusa, izlése, módszere a mézkitermelés terén. Erre irányult már mindjárt az elején első kérdésem is. Nehéz elsajátitani a méhészkedés mesterségét?

-Ha van hozzá kitartás, nem nehéz. Jópár évi gyakorlat után már elmondhatja magáról az ember, hogy jó kezdő. Egy kaptár,..két kaptár...stb..aztán jön a több kaptár... amikor már az 50-60 családon fölül megy a családok száma, akkor profi méhészről beszélünk, attól függetlenül, hogy munkaviszonyban csinálja-e az ember, vagy azon kivül, de a százon feletti családok birtokosai már professzionális méhésznek tekintendők. Ez is úgy van, hogy minnél többel foglalkozik az ember, annál nagyobb a haszna, meg amikor jó az év. Én is ugyanigy kezdtem, -mondja János, mint a többi kezdő. Mára 120 családdal vergődök.

De félretéve az egy kaptár, két kaptár tréfát, valóban nagyon sokat kell olvasni, tanulni ahhoz, hogy eredményes legyen a munka. Könyvtáramban megtalálható a bánsági méhészet atyjának tartott báró Ambrózy Béla méhészkönyve, Őrösi Pál és Faluba Zoltán magyar egyetemi tanárok szakmunkái, a Méhészet cimű folyóirat több példánya is...szóval nincs megállás.

Minden méhcsalád olyan egyedi szervezet, amelynek életvitele egyetlen kaptafára sem talál. Olyanok vagyunk, mint az orvos, akinek számolnia kell azzal, hogy bár a betegség ugyanaz, de nincs két egyforma lefolyású eset. Minden pácienst másként kell kezelnie ahhoz, hogy meggyógyuljon.

Mégis, mi a legfontosabb ebben a szakmában, vagy hobbiszinten űzött szakmában?

- A féltő gondoskodás, amit szeretetnek is nevezhetnénk. Ennek hiányában jobb, ha nem is közeledik senki a méhekhez. A méhészet egyfajta rovarral való foglalkozás, aki, ha nem szereti a rovarokat vagy kizárólag a méheket, az ne is fogjon hozzá. Ez a szakma óriási türelmet, kitartást igényel, és rengeteg fájdalommal jár. De később, amikor már az ember megszokja a kinok kinját, akkor már nem is olyan rossz.

Az idei telet még nem tudjuk milyen lesz, de általában ez az évszak  egyike a legjobb vizsgáztatóknak. Aki haszonlesésből tartja a méheit, kevés eledelt hagy a kaptárokban , az könnyen elveszitheti az állományt, de legalábbis gyenge, leromlott családokkal tavaszodik ki, és haszonra nem számithat. Aki féltő gonddal készitette elő a kaptárokat, bőségesen hagyott eledelt a „munkásai" számára, betakargatta a házikókat, hogy csökkentse a zimankó hatását, az sikerre számithat... Az idei évet viszont közepesnek mondhatjuk mert az előző három év elég gyönge volt a mézhozam terén.

Kilókban mérve mennyit jelent a siker vagy sikertelenség?

-Képtelenség pontos határvonalat húzni, de nagy általánosságban azt mondhatom, hogy a rosszul gondozott, gyenge családtól alig lehet öt kiló mézet pergetni, mig az életképes, számban és biológiailag erős családok maximum 30-40-70 kilót is adnak.

Az idén nagyon jól sikerült az akác, de a legelőkről, a vadvirágokról hozott végtermék viszont gyenge, egyszerűen azért mert nem volt eső. Ugyanúgy a napraforgó is gyengébb lett a kelleténél. A munka az megmaradt mindkét helyen, mert el kellett látni a  méheket. Nekünk az átlag az idén 44 kg lett, mert azt a pergetést is oda kell számolnunk, ami nem sikeres. A hozam általában a méhészet legérzékenyebb barométere.

Egy család hány méhből áll?

- Hatvan, hetven, nyolcvanezerig terjed. Ennyi fordul meg ugyanis egy méhcsaládban egy évben.

Hány családot kell tartani ahhoz, hogy jövedelmező legyen a befektetett munka?

- Ezt sem lehet iróasztal mellett meghatározni. Tiz jól gondozott, erős család kifizetődő lehet, száz elhanyagolt, gyenge még annyit sem gyűjtöget , amennyi a fenntartásához szükséges, beleértve természetesen a téli etetést is.

Hogyan határozzák meg, mikor hova viszik a méheket?

- Tulajdonképpen egy évben szezonok vannak, megvan hogy melyik szezonban melyik virág virágzik..igy lehet beosztani, hogy mikor viszem őket akácerdőre, vagy mikor mezei virágra..stb. Amikor az akác kipergetődik..minthogy én nem szoktam repcére menni, akkor szoktuk felrakni a virágpor leszedőket a kaptárra. Ekkor kb. három órát van becsukva a virágpor leszedő délelőtt folyamán, hogy azon keresztül menjenek a méhek és aztán engedjük, hogy vigyék a saját szükségletük céljára. Minthogy a virágpor nekik élelem a fejlődésre, a kisméhek nevelésére, etetésére nagy szükség van, nem lehet az egészet elszedni tőlük. Az a méhész, aki teljesen elveszi a virágport, annak a méhcsaládjai rohamosan le fognak gyengülni. Kevesebb lesz a méhe, kevesebb lesz a szaporulat.

Tudni kell azt, hogy nyári időszakban, amikor gyűjtés van, a méhek 3-tól 6 hétig élnek. Arra az időre a fiatal méhek kikelnek és igy cserélődnek. A téli méhek 6 hónaptól nyolc hónapig élnek, attól függően, milyen hosszú a tél.

De van itt még egy fontos esemény a méhészek életében, munkájában ha már a telet emliti. Ez a „pálforduló". Miért tartják jeles napnak ezt vagy milyen hiedelem fűződik január huszonötödikéhez?

- Ez egyáltalán nem hiedelem, hanem a méhészet szempontjából egy sorsdöntő eseménnyel állunk szemben. Ugyanis január 25-e táján kezd el petézni az anyakirálynő és ekkor dől el, milyen lesz az utánpótlás. Fel lehet-e javitani a családot a szaporulatból, vagyis jobbra fordul-e a méhész sorsa, vagy kevés eledelt hagyott-e a kaptárban, a tél a vártnál szigorúbb-e, és emiatt megtizedelt, gyenge családdal folytatja-e tavasszal. Úgyhogy semmi ördöngősség sem hiedelem nincs benne.

Hallottam azt, hogy be szoktak avatkozni a nagyobb hozam elérése céljából különböző dolgokkal. Miből áll ez, a méz mint végtermék tekintetében?

- Amikor elvisszük a legelőre a méheinket , üres kaptárral megyünk , és csak 4-5 napra való élelem van számukra, bent. Használunk olyan rácsot, hogy a méhek, ami virágport arra bevisznek, azt a kaptár felső részébe viszik, igy ezután tudjuk kipergetni a tiszta mézet. Itt be szoktak avatkozni egyesek különböző szirupok beetetésével meg hasonló dolgokkal de ezt nem szabad mert a méz mint végtermék kárára és ugyanakkor a méhecskék egészségére is megy, nemkülönben etikátlan úgy egymással mint a vásárlóinkkal szemben, mert a vásárló a legjobb döntőbiró, hogy vissza fog-e járni vagy sem.

Milyen méztermékei vannak?

-Nálunk szokott lenni akácméz, virágméz és napraforgó méz Az idei évben viszont lett zsályamézünk is ! Ez egy új termék és nagy az érdeklődés rá.

Mitől különleges a zsályaméz?

- Különlegességét adja a zamata, ize, de ugyanakkor van gyógyhatása is , nyugalmat biztosit az embernek, mert az idegrendszerre hat  és a szivműködést serkenti. A gyógyszeriparban a zsálya leveléből és virágjából gyógyszert is készitenek -mint tudjuk. Ez a zsályaméznél még intenzivebb hatást fejt ki. Az idén, olyan év volt, hogy amikor zsályára kellett az eső, akkor éppen esett, jól tudott virágzani és a méhek sikeresen tudtak virágport hozni.. igy sikeres lett a méztermés. 

Ahogy látom, van propolisza meg lépesméze is.

- Igen..ez tulajdonképpen orvosilag-gyógyszerészetileg elő van irva, hogy mennyi propolisz mehet a gyógyszertári alkoholba, amiben feloldjuk ill.kioldjuk a hatóanyagot. Kioldódik a propolisznak a hatóanyaga és ezt gyógyszernek használják. Gyomorfekélyekre, prosztata betegségekre, immunrendszer erősitésre, torokfájásra használják.

A lépesméz viszont bronchitisre is jó. Az ember a viaszkot nem tudja lenyelni, de ha lenyeli, akkor a bélműködést serkenti nagyon. Az immunrendszert nagyon jól feljavitja. Tulajdonképpen minden méztermék, méhtermék, akkor jó, ha nem avatkoznak bele mesterségesen, az mindegyik bio, mert a méhek olyan termékre, ami mérges, nem mennek rá. Pl. virágzáskor a parlagfűre. Ennek porját a méhek nem gyűjtik. A virágporok mindig tiszta, hasznavehetőek. A lépesmézet elég sokan keresik. Aki ezzel foglalkozik, mindent meg kell próbálni, hogy az ember fent tudjon maradni.

Az interjú elején emlitette, hogy a méhészet fájdalommal is jár. Hát hogyan nyilvánul meg a fájdalom ebben a szakmában?

- A méhészeket is megszúrja a saját méhük, nemcsak a nem-méhészeket, a „betolakodókat"....

Na és ha felveszik a védőmaszkot vagy elkábitják őket?

- Megmondom őszintén, nem szoktam felvenni a védőmaszkot, ..már megszoktam a dolgot. Kicsit fáj, nem tagadom,..a füst meg kb annyit ér a méheknek, mintha elmennék valakihez, bekopognék az ajtón, hogy van itt valaki? A füsttől egy kicsivel összehúzódnak és nyugodtabbak.

A mai világban mennyire kifizetődő a méhészet, méhészkedés?

- Elég sok gondokkal küzdünk a vegyszerezés miatt, rengeteg idő, sok pénz. Legnagyobb baj, hogy Vajdaságban, a Tiszán erről, kevés hely van, ahova a méheket napraforgó után le lehetne rakni mert nincs apszolútt legelő. Dőlőutak fölszántva, tarlók fölszántva, kanálispartok vagy le vannak gyomirtózva vagy kaszálva, egyáltalán viz nincs bennük, úgyhogy a méhek igy még vizet sem tudnak találni.

És az árakat tekintve, minthogy évekre visszamenőleg hasonló árakon mozog a különböző kategóriájú mézek ára, ebből meg lehet élni?

- Muszáj belőle megélni, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy jobban meg lehet élni belőle igy, mint hogy ha az ember nem csinálna semmit. Én mindig azt mondom, hogy egy dinár az egy dinár, a kétszer egy dinár az két dinár...stb..ugyanúgy van ezzel a méhész is. Rengeteg időt beleölünk, sok pénz kell hozzá, mikor már megvan ,akkor is kell, de még nincs meg az a méh állomány, amit elgondolt az ember, addig rengeteg pénz kell hozzá és mindenhez. És nem mondhatjuk, hogy nem fizet rá az ember de ha odaadóan csinálja és ha van állandó segitsége, amikor a legnagyobb részt kell segiteni, akkor megéri, mindenképpen !

A közember ünnepnapokkor főleg megvesz egy -két üveg mézet. Vajon egy méhész családjában a mézfogyasztás hogy funkcionál?

- Nálunk meg éppen az van, hogy a téli periódusban a legkevesebb mézet esszük, de amikor szezon van, kint vagyunk a méhekkel akkor sokat megeszünk. Pl. a lépesméznél..amikor kiveszem a keretet, akkor csak letörök egyet, bekapom, le is nyelem és ezzel meg van minden oldva. Talán ezért is nyugodtabbak, nem kapkodnak a méhészek és mivel több mézet fogyasztanak, az idegrendszerük is jobb, csillapodottabb, mert aki ideges meg kapkodós az ne is kezdjen neki. Itt nyugalom kell meg szeretet. Szeretni kell a méheket ! Karácsony tájékán azért még mindig megdobogtatja az unokák szivét egy-egy mézeskalács sziv a fenyőfán, amit a nagymama készit a régi receptúra szerint...

Természetesen a jó legelő nélkül nincs eredmény. A vándorélethez sok-sok lemondás, türelem és kitartás kell, amit vonzalom, sziv nélkül nem lehet évtizedeken át folytatni...csakis szivvel-lélekkel !

Aki viszont fogyasztani is szeretné ezeket a csodálatosan finom méztermékeket, az keresse fel bizalommal Adán, a Vaso Stajić utca 15. házszám alatt  vagy a 024-853-041-es telefonon a Pothorcki házaspárt !

---

Oldal: A féltő gondoskodás, amit szeretetnek is neveznek-látogatóban Adán a méhészeti kiállitáson
EUGEN - © 2008 - 2024 - eugen.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat