Moj grad/Az én városom

Urbán Gábor

Tiszteljük szentjeinket, őseinket !

Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik a sírkerteket. Emlékezünk. Ez az ima és az elhunytak emlékének időszaka. A múltat nem feledhetjük - ez a visszatekintés és a jövő parancsa.

November elsején, az adai katolikus temetőben szintén megemlékeztek Mindenszentek és Halottak napja ünnepéről. Az igeliturgiát ft. Szauer Miklós adai plébános szolgáltatta. A számos összesereglett hivő és temetőlátogató figyelemmel kisérte a prédikáció szavait.

Szentjeink első sorban szüleink, nagyszüleink de ugyanigy barátaink és eljünk bár itthon vagy külföldön, fiatalon vagy idősen, hazalátogatván temetőinkben nyugvó szeretteinkhez, mindig méltóképpen ünnepelve és/de főleg tisztelve őket, az ő nagyságukat legalább egy csokor vagy egy szál virággal akár nyiltan, akár titokban látogatván sirjukat, de adózzunk nagyságuk előtt. Ezért is imádkozunk értük. Különös egyvelege ez annak, hogy egyben kérjük őket , segitsenek jobbá lennünk, vagy az emberi kapcsolatok negativan vett mélységeit, az ellenségekké lett barátokat újból tiszta hitű, igaz, őszinte barátokká, barátságokká kovácsolni, családi perpatvarokat, mindennapi életből vett negativumokat jobbá tenni, megbékélni, kibékülni. Talán ez mindennek az alapja, ez a világnak rendje, a jóra való törekvés, a segités, a megértés . Ez csak egy csepp a tengerben, de egy sziget is, a béke és boldogság, kibékülés szigete.

(Alább ft. Szauer Miklós plébános prádikációját olvashatják. Alkalmi felvételeink az adai kath.temetőben készültek.)

" Kedves Testvéreim !

Mindahányszor a szent szót halljuk, az mindig valami titokzatossággal tölt el bennünket. A Szentirásban is olvassuk, hogy amint az Ó-szövetségben kimondták, az Istent, a szent szót, akkor arcra borultak. Mi is most, akik a harmadik évezredben élünk , bennünket is ugyanilyen titokzatossággal tölt el a szent-szó. Időnként az iskolában a diákjaimat megszoktam kérdezni , hogy ki szeretne közületek szent lenni. Szinte senki nem emeli fel a kezét. S amikor megkérdezem, hogy miért , azt mondják..mert olyan nehéz.

Kedves testvéreim !

Az Anyaszentegyház a mai napon , Mindenszentek ünnepén , halottak előestélyén szeretné egy pillanatra, egy kis időre lerántani ezt a leplet erről a szent-szóról és a szentekről. Kik is voltak a szentek?

Kiket is ünnepel az Egyház? Kiket is ünneplünk és tisztelünk? Legelőször is azt kell mondjuk, hogy a szentek nem voltak valamilyen égi tünemények. A szentek most is, ma is két lábon járó, a földön élő , hozzánk hasonló emberek voltak. Olyan emberek, akik az Istenből élő emberek voltak. Azok a szentek akik az életükben az Istent tudták az első helyre tenni. Az Istent az első helyre úgy tenni , hogy a másik emberben fölismerni és meglátni az Isten képmását , Jézusnak a barátját , Jézusnak a testvérét. És ebből tudtak erőt nyerni , meriteni , hogy tovább tudtak haladni az életben.

Amásik jellemzője a szenteknek , hogy másokért élő emberek voltak. Első sorban nem a saját igazukat , saját magukat keresték, hanem a másik embert. Azok az emberek, akik a nyolc boldogság szerint próbálták az életüket leélni mert tudták, hogy békét tudnak teremteni. Tudtak a könnyekből épiteni. Tudtak a fájdalmon túllépni , mert tudták, hogy ez, az az út, ami a Golgotáig vezet de a Golgotán túl van a föltámadás, az örök élet , az örök boldogság. Ezek voltak azok az emberek, ezek azok az ismeretlenek, talán a névtelenek, akik mindig tudtak és akartak egy jobbat egy szebbet egy boldogabbat . Ezek voltak azok az emberek, akik nem voltak bűn nélkül , akik bűnösek voltak , de tudtak bocsánatot kérni , tudtak Isten elé állni, és tudták kimondani Isten előtt a rászorultságukat, mert megérezték, mert tudták , hogy Isten az, aki fölemeli őket, aki nem hagyja őket magukra, aki velük van, életüknek a nehéz óráiban , a megpróbáltatásaiban is. Végig kellett küszkődni Jézusnak is a keresztutat. Ki is mondta, hogy Istenem, Istenem..miért hagytál el engem? De oda tudta mondani, hogy az én akaratom a Tiéd legyen.

Kedves testvéreim !

Milyen vigasztaló lehet ez, a mi számunkra, hogy az előttünk élők a boldogok, a szenteknek a nagy sokasága, akiknek a földi maradványai itt, körülöttünk nyugszanak, mert ők a boldogok, ők a szentek! Az édesanyák, az édesapák, a nagymamák, a nagytaták, a nagynénik, a testvérek, akik méltók voltak a földi élet után Isten végtelen kegyelméből, mert biztak benne részesülni az örök életben, az örök boldogságban. A Mindenszentek ünnepe és Istennek a szeretete is arra ösztönöz bennünket, hogy boldogok legyünk. Isten már a teremtéskor minden embernek a szivébe oda helyezte , bele teremtette az utána való vágyakozást, hogy boldogok akarunk lenni. Hisz a boldogságot , bár nem maradkétalanul, de ideig-óráig birtokolni tudjuk és itt a földön de méginkább vágyakozni kell az örök béke az örök boldogság után. Vágyakozni az Isten után, az Isten szeretete után. Ezek a szentek a mi közbenjáróink ..és ne feledkezzünk el , kik a szentek, kik a boldogok?!

A mi szeretteink, akik az életüknek egy részét velünk élték le és most Istennél vannak ! Az Ó-szövetségi Szentirásban olvassuk , hogy Mózes hogyan imádkozott , hogyan tárta ki a kezeit , amig a nép harcolt , hogy biztositsa az imával a segitséget. Most igy, ott az Istennél, ezek a boldogok, ezek a szentek is kitárják a kezeiket, hogy értünk imádkozzanak. Hogy mi is megtudjuk vivni a harcunkat a bűn, a rossz, a gonosz lélek, a sátán ellen. Hogy győzedelmeskedjünk és eljussunk az örök életre , az örök boldogságra. Ezek a szentek a mi példaképeink ! A mindennapi életből tapasztaljuk, tudjuk , hogy szinte nincs ember példakép nélkül. Ki ilyen vagy olyan példaképet keres vagy talál magának és szeretne olyan lenni az élete minden terén.

Sőt a szentek, a boldogok ma a mi példaképeink, hogy mi is szeretnénk őket követni, követni az Isten felé vezető úton. Ha ők képesek voltak eljutni a boldogságra, a szent-ségre , akkor miért ne volnánk mi is képesek az ő segitségükkel, és a mi akaratunkkal eltudunk oda jutni , ahova Isten meghivott bennünket , amikor a keresztség szentségében a saját életéből részesitett bennünket , hogy részünk legyen az örök életben, részünk legyen az örök boldogságban, hogy részünk legyen abban amit keresünk egész életünkön keresztül . Vágyakozunk . Minden szentmisében imádkozzunk, imádkozzuk a Szűzanyának és a szenteknek a közbenjárását , hogy imádkozzanak és könyörögjenek értünk .

Ma ezt különös módon tegyük meg ebben a szentmisében . Közössen imádkozzunk elhunytjainkért, szeretteinkért , ugyanakkor hozzájuk , hogy velünk együtt egy nagy imaként egy nagy áldozatként tudjuk magunkat bemutatni a mennyei Atyának , hogy az ő irgalmas szivében békét , örömet, megbocsájtást , boldogságot nyerjünk. Isten, a teremtéskor meghivott bennünket a boldogságra, a vele való egységre . Most úgy imádkozzunk , kérjük, hogy részünk is legyen , hogy azután majd egykor a vágyakozásnak, a beteljesülésnek az öröme töltsön el bennünket, amikor részünk lesz az örök imádásban , az Isten örök jelenlétében , ahol találkozni fogunk szeretteinkkel.Ahogy  szent Pál apostol mondja , ..."ahol már többé nem lesz fájdalom és könny , hanem csak örök öröm , örök béke , örök boldogság" . Ámen !

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat