Urbán Gábor

Medvezsoltár

Almalmi megemlékezés az 1956-os magyar Forradalom és szabadságharc ünnepe alkalmából Zentán

...Áldd meg szegény magyarokat,

felejtsék el balsorsukat...

...Mutasd meg, hogy a jövő

nem hal meg soha !...

A felújitott Thália pódiumán Pék Zoltán polgármester ünnepi köszöntőt mondott. A gyér közönség ellenére a megemlékezés igy is példaértékú volt Dóczy Péter budapesti szinművész és Ivánovics Tünde hegedű-prezentálásában előadott, Nagy László verseire készült multimediális műsora .

Tisztelt Hölgyeim, Uraim !

 Köszöntöm Önöket a magyar Forradalom és szabadságharc emléknapján, ami nemcsak nekünk, de a XX.század világtörténetében számos közösség ünnepe.

Ebből az alkalomból köszöntök ma, itt, mindenkit és engedjék meg, hogy megkülönböztetett tisztelettel üdvözöljem Dr. Félegyházi Pétert, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulátusának konzulját, Juhász Attilát, a Tartományi Művelődési Titkárság segédtitkárát, testvérvárosunkból, Törökszentmiklósról érkezett vendégeinket, Dr.Fekete Nórát a polgármesteri hivatal Szervezési és Humán Közszolgáltatási Iroda vezetőjét, Fehér István önkormányzati képviselőt, Páll Károlyt a VMSZ ügyvezető alelnökét , Juhász Bálintot a VMSZ alelnökét, az egyház valamint a sajtó képviselőit !

1956. október 23-a az elnyomás elleni hős küzdelemre, a szabadság szeretetére emlékeztet. Ez a nap a XX.századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye lett és a nemzeti egység és összefogás példaértékkel jutnak a világ figyelmébe. Egy kis európai nép a döntő történelmi pillanatokban méltósággal vette kezébe a sorsát. Nemzeti ünnepünkön, összetartozásunkkal hitünket és reményünket fejezzük ki, hogy egymástól erőt és lelkesedést meritsünk és hazavigyük városainkba, falvainkba, helyi magyar közösségeinkbe. Mit üzen nekünk 1956? Első sorban azt, hogy a magyarság a belenyugvás és megalkuvás helyett fel tudott emelkedni történelmi létének mélypontjáról, üzenete lehetne-talán?-1956-nak a hatékony nemzeti egység kivánalma . Nekünk minden ünnepünkkért meg kell harcolnunk! A kérdés az, megtudjuk-e őrizni anyanyelvünket, nemzeti kultúránkat(?) Az ünnepek arra valók, hogy megerősitsék bennünk az együvé tartozás nagyszerű érzését. Egy nép kiáltott, azután csend lett..vetette papirra Márai Sándor. Ha most csendet kivánunk, akkor az a gondolkodás és a tisztánlátás csendje kell, hogy legyen. Ha 1956.október 23-a a szabadság és az összefogás ünnepe volt, akkor mire jó az acsarkodás, az egymásra feszülés és az egyet nem értés? Élnünk kell bátran és önbizalommal, 1956 jogos örökségével, amely arra tanit, hogy ha egy nép felemeli fejét , képes legyőzni az előitéleteket, képes felülemelkedni kicsinyes érdekeken , képes nemzetté nemesedni , akkor rendkivüli dolgokra képes.

Confucius az egyén szabadságáról a következő gondolatokat irta: Aki azt akarja, hogy nemzetével minden rendben legyen, annak előbb a családját kell rendbeszednie. Aki a családját szeretné rendbeszedni, annak előbb a saját személyes életét kell előbb rendbe tennie. Aki pedig a saját életét akarja rendbe tenni , annak mindenekelőtt arra van szüksége, hogy a szive helyesen verjen. Ha ismerjük a múltat, a tegnapot akkor megérthetjük ill. megszerethetjük a jelenkort és nem félünk a holnaptól. Dolgozunk és küzdünk, harcolunk a félelem nélküli életért. Ezt az ünnepet kell nekünk is tovább vinnünk, emberi méltósággal, hittel, akarattal, odaadással és nagyobb küzdelemmel épiteni élhetőt és szebb jövőt , amely összeforr a szabadság jelképével.

„A koboz pengése, a síp cifrázása, a dob ritmusa valami ősi ünnepbe visz, s már az első szavakból is fölsejlő döbbenetbe taszít: »Ilyen időkről soha nem csikorogtak atyák a holnap kölkeinek.« Krónikát ígér, mégis a létezés örök drámája valósul meg előttünk Nagy László költészetének forrásánál, földi és földöntúli erők hatása alatt teremtett verseiből, magával ragadó szertartásban. Az eredendő természeti mitológia, a krisztusi szenvedéstörténet és a mai kétségbeejtő idegenség föloldásának vágya egyesül itt a Medvezsoltárban, s a központba állított mű hatókörében. Az ifjúság, a szerelem szépséges küzdelme ellenére történik minden, s az értelmes létezés gyalázatára folynak az árulások és az átváltozások. Gondolhatunk Bartókra, de már nem a szarvassá vált fiúk végleges elszakadása a tét, sem az ősi medve-énekek elejtett állatának kiengesztelése, hanem a választás az álarcos dáridók medvetánca és a barlangba szorított vadállati sors között, mindenképp elpusztulva. E rettentő emberáldozat szertartásmestere Dóczy Péter.

Törvényszerűen szerkesztett, a lényeg kifejtésére hangolt előadásban bízza magát a versek érzelmi hullámzására. Megjelenítve oldja föl Nagy László titkait, miközben új, megfejtésre váró titkokat sejtet. Ő adja a beszélt nyelv zenei képzetét. Míg Ivánovics Tünde a romlatlanság örök szólamán énekel, megejtő gyönyörűséggel, a Fábri Gézával szerzett zene varázslatára.

Végül Nagy László művei kiterjeszkednek, s megrendítő egységbe tömörülnek általuk. S visznek a krónika reménytelensége fölé: »ilyen időkről magam vérhólyag-ajkú diák dadoghatnék, de kinek« - mégsem dadogva, mégis nekünk." (Ágh István)

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat